2009. május 20., szerda

Történhetne már valami

Az igazt megvallva azért nem írtam eddig, mert túl sok minden nem történt. Persze azért mindennapos dolgok igen, csak nem feltétlenül a témába vágó dolgok.
Mint ahogy az előző bejegyzésemben is említettem elkezdtem hirdetni az autót, egyenlőre csak egy hete megy a hirdetés, de nézegették páran, de sajnos nincs jelentkező. Tudom (Gabi is mondja :P), hogy türelmetlen vagyok, hiszen válság van. A gazdaság lelassult, és azért nem egy 2 milliós autót akarok eladni, szóval tudom, hogy türelem játék.
Mégis azt kell mondjam nagyon nehéz, pedig nincs mire panaszkodnom. Mégis amint megoldódik egy probléma jön a következő. Persze ezzel is tisztában vagyok. Csak néha kilátástalannak érzem az egészet. Ezen az autón nagyon sok múlik. Nem mind1, hogy mennyit kapok érte, és egyre sötétebben látom a helyzetet ezen a téren.
...na már megint panaszkodik...gondolhatja az aki olvassa a blogomat! :)
Mind1, természetesen bizakodó vagyok, és próbálom mindig az optimista énemmel felülemelkedni, de nem mindig sikerül. Az érmének két oldala van, és ahogy forog néha a másik is előjön, ahogy a mérleg is néha ki tud billenni az egyensúlyából. Márpedig azoknak az emberek akik hasonlón mennek keresztül szerintem hasonlóakat élnek át. Az elkövetkező időszakokban nagyon erősnek kell lenni! Ki kell tartani! Még akkor is, ha kilátástalannak tartjuk az egészet...sajnos én néha annak látom, és panaszkodom is, aztán jön megint az erő. Nem tudom honnan, miből, de új erőre kapok. Tele leszek optimizmussal és ötletekkel! :)
Az angollal is hasonlóan vagyok! Hol érzek előrelépést, hol nem. Persze magamban, mélyen tudom, hogy sokat haladtunk. Hiszen minden héten legalább egyszer megyek, ha időm (és persze pénzem) engedi akkor kétszer is. Jól megy, még mindig "csak" nyelvtant ismétlünk és rendszerezzük az általános- és középiskolában tanultakat, mert rendszeres használat híján sokat felejt az ember. Viszont még mindenképpen itthon szeretnék neki futni az IELTS nyelvvizsgának, ami ugye szinte a belépő oda. Még tanulóként sem biztos, hogy mehetek, hiszen az iskolának is vannak elvárásai, és van minimum szint ami alatt nem is mehet az ember még tanulni sem, csak angolt. Ez nagyon fontos, mert ha nincs meg itthon akkor azt mondja a suli, hogy várj fél évet, vagy menj ki hozzá előkészítőre. Ez persze jó, csak drága (az itthonihoz képest). Igaz, megvan annak is az előnye, hiszen szokod a környezetet és a beszédet, mert ott ugyebár "OZiul" beszélnek! :D Pl. Texasban is nagyon kell fülelni, hogy ki tudj bogozni egy értelmes mondatot. :D
Szóval tanulok gőzerővel, és mivel már jó ideje nem mozgattam az agyam ezen részeit könnyen elfáradnak, és kimerült, nyűgös leszek. :(
Persze úgy érzem ez is egyre jobban változik, mert ha békén hagynak (főleg a munka helyemen :D) akkor órákig tudok tanulni, és utána még talán órára is megyek, vagy otthon folytatom.
Minden nap tanulok. És ha valaki hasonló cipőben jár mint én, annak csak ajánlani tudom, hogy TANULJON!! Sokat! Mert gyakorolni kell, beszélni kell, hallgatni kell. Örülök, hogy legalább a BBC-t lehet fogni délutánonként, így legalább az ESL Podcast mellett tudok hallgatni native és durva akcentust használók beszélgetéseit, általában a világgazdaság vagy politika valamely részéről. Hihetetlen, hogy mennyire felismerhető a közel keleti és az Indiai akcentus, de a Németet és a Franciát is nagyon könnyű eltalálni. :)
Szóval valami mindig tartja bennem a lelket. Általában Gabi! :D De most komolyan...(bár ezt a blogot egyedül írom, Ő is olvassa ha jól tudom). Nagyon sokat köszönhetek neki!! :) És ezt most nem csak a közel múltra értem, mert nagyon sokszor kiborultam mostanában, és szerintem emiatt sokszor megbántottam őt, pedig nem akartam. 4 szép hosszú évet töltöttünk együtt. Sosem volt unalmas...mindig történt valami. :) Rossz is, jó is! Örülök, hogy Ő lesz a feleségem! Még akkor is, ha ezt még kicsit furcsa kimondani!
Talán ez a legjobb alkalom, hogy ide leírjam ezt is, mert nekem nagyon sokat számít, és mindenképpen le akartam ide írni valamikor! Részletekbe nem mennék bele, de azért nagy vonalakban elmondom. 2 éve volt egy autóbalesetünk, Pozsonyba jártam gyakran dolgozni (heti 1-2 alkalom). Ez hajnali 5-6-os indulás, és este 10-11-es haza érkezést jelentett. Sokszor tettem meg az utat. Egyszer Ő is pont rá ért, nem volt aznap semmi dolga, és eljött velem. Ha akkor nincs ott én ma már nem élnék!!! Hála a lélekjelenlétének meg tudta állítani az autót, autópályán. Ezért hálás leszek neki életem végéig!! Tulajdonképpen nem tudom felfogni, hogy mekkora szerencsém van, hogy az őrangyalom egyben a szerelmem is! :)
Természetesen azóta nem járok Pozsonyba...
Vissza térve Ausztráliához. Ha lelkileg meggyengülök, Ő segít. Ha már annyira gyenge vagyok, hogy ennek kell még egy kis löket akkor csak becsukom a szemem és Ausztráliára gondolok, vagy kinyitom a könyvet amit tőle kaptam, és nézegetem a képeket! :)
Szerintem még nem fogtam fel teljesen, hogy menni fogunk, de ettől függetlenül nagyon várom!
Majdnem elfelejtettem egy elég lényeges momentumot megemlíteni a héten történtekkel kapcsolatban! Most már elmondhatom, hogy mindenki tudja, hogy mi is pontosan a helyzet, hogy Ausztráliába megyünk. Tehát azt kell mondjam már csak Édesanyám és a Nagymamám nem tudta a családból, de a héten ez is megváltozott. Így végre befejeződött a titkolódzás amit kifejezetten utálok. Igaz én mondtam el anyukámnak, de még várni akartam egy-két hetet (mondjuk fölösleges lett volna tovább várni). Természetesen félig meddig az egyik tesóm szólta el magát! :D Jellemző, már meg sem lepődtem rajta, de legalább rákényszerültem, hogy elmondjam neki a változásokat.
Nagyon örülök, mert teljesen jól fogadta a dolgokat. Nagyon nyitott volt rá, és örült neki. Persze nem azt akarja, hogy hagyjuk őt itt, mert hiányozni fogunk neki, de pontosan tudja, hogy a saját és gyermekeink érdekében tesszük! Sosem volt konzervatív gondolkodású, és ráadásul ő is sokat utazott, utazik, mert amennyire ismerem őt egy baleset nem fogja meggátolni, hogy visszatérjen az előző életritmusához miután felépült. Na jó, szerintem most más nem nagyon jut eszembe, amint lesz valami változás (remélem minél hamarabb) jelentkezem!
Addig is tanulááááááás! :)

2009. május 11., hétfő

A "NAGY" nap!

Nos, ami azt illeti holnapra terveztem a bejelentést, de oly mértékben elhatalmasodott bennem az idegesség és a feszültség, hogy nem bírom tovább. Ezt persze már szombaton elhatároztam, mert már azóta teljesen kivagyok. Sajnos még nem sikerült lecsapnom rá. Folyamatosan van valaki az irodájában, esetleg telefonál, vagy nincs is bent a helyén. Szóval egyenlőre várakozó állásponton vagyok, de amint túl vagyok rajta leírom a történteket!
De addig is azért beszámolok arról, miként tudta meg a másik (itthon élő) nővérem is a terveket.
Múlt héten voltunk apukám nevelt fia ballagási vacsoráján, ahol az Ő családja és természetesen mi is meg voltunk hívva. Szóval jó sok ember összegyűlt fent a Mátraháza fölötti kis tónál egy étteremben. Egy laza ebéddel kezdődött a dolog, majd ezt követte egy vacsora és a tánc! Ahogy telt az idő, és fogyott az alkohol :D az emberek lazábbak lettek, felszabadultak és elfelejtették a hétköznapi problémákat. Mindenkinek jó kedve volt...szerintem még a tesómnak is, persze ő már menni akart haza! :P Apukám is jól érezte magát, és jól végezte "házigazdai" kötelességét, mindenkivel koccintott, ahogy ez illő! :) Mint már azt korábban mondtam a családomból Ő tudtam meg leghamarabb.
Amióta közöltem tesómmal, az eljegyzést nem nagyon értette az egészet, főleg a miértjét, hiszen se Gabi, se én nem akartunk még ilyesmivel foglalkozni az közeljövőben, és ezt persze Ő is tudta. Természetesen ezt elég gyakran szóvá is tette - faggatózott - néha nem csak nálam.
Nővérem azon az estén megtudott pár dolgot apukámtól, mert látta rajta (nem volt nehéz máskor sem), hogy nem érti. Persze apukámat megkértem, hogy ne mondja el senkinek a terveimet (amiért hálás is vagyok neki)! Viszont inkább rávezette a tesómat, és elejtett egy-két félreérthető megjegyzést amiből azért ha valaki rá akar jönni dolgokra akkor sikerül neki. Persze ezért nem is hibáztatom őt, sőt talán még örülök is neki, hiszen volt ideje kicsit gondolkozni a dolgon, és emésztgetni. Legalább nem egyszerre zúdítottam rá mindent. Természetesen jól apukám számításai beigazolódtak, és tényleg elkezdett rajta gondolkozni egészen múlt héten talán szerdáig. Akkor bejött hozzám az irodába a tesóm. Leült velem szemben, és csak annyit kérdezett vigyorogva: Készülsz valahova mostanában? :D (Sajnos) mivel nagyon rosszul hazudok (és ezt ő is tudja), bármennyire is próbáltam terelni a témát, és mindenfélét hantázni, hát nem sikerült! Vagy elpirultam, vagy valami gigantikus sületlenséget beszéltem, hogy az már szinte nekem fájt! :D ...ezt eljátszottuk 5-10 percig, majd feladtam, és igazából abba is bele gondoltam, hogy már fölösleges is, ezért elmondtam neki a lényeget. Persze azért nem mindent. Jobb ha folyamatosan adagolom be neki. Úgy gondolom, hogy nagyon zavarja őt ez az egész, mert végül is közel lakunk egymáshoz, gyakran találkozunk. Nem tudom pontosan elmagyarázni, de mindig is féltem attól, hogy nem fog neki tetszeni a dolog, esetleg össze veszünk miatta. A mi családunkban nem szokás a harag. Persze mindenhol vannak veszekedések, nálunk is. Olyan nem fordult még elő, hogy nem beszélt volna két családtag hetekig, vagy hónapokig.
Na de vissza kanyarodva nem is ez a lényeg. Szerencsére nem fogadta rosszul, legalábbis a vártnál sokkal jobban, aminek azért örülök! Persze lehet, hogy csak előttem nem mutatott bizonyos érzéseket. Ezt nem tudom...
Mindenesetre annyit mondott, hogy szerinte nem fogok vissza jönni...nos, ha minden jól megy akkor ez így lesz! Minden erőmmel azon leszek! Az elszántságom nem hagyott alább, talán inkább fokozódott az elmúlt időszakban.
Az viszont biztos, hogy hamarosan meg fogok könnyebbülni, miután bejelentem a főnökömnek.
Szóval most vissza a jelenbe...a gyomrom mostanra dió nagyságúra zsugorodott, nagyon fáj. :( ...lehet, hogy csak én dramatizálom túl, de akkor is félek...nagyon!! ...HAJRÁ!
WÁÁÁÁÁ!
Túl vagyok rajta! Végre sikerült elcsípnem, és megbeszélnem vele a dolgokat. Tulajdonképpen nem is értem, hogy miért problémáztam ezen ennyit. Jó, bevallom nem árultam el neki a tervemet a hosszabb távú ott tartózkodásról...vagy inkább nevezzük letelepedési szándékról. :) Elvileg nem lenne az sem gond több ismerősöm szerint, de én úgy döntöttem, hogy a biztonság kedvéért egyenlőre jobb ha csak ezt tudja.
Így már csak Édesanyám nem tudja sajnos, de Ő addig nem is tudja meg, amíg ki nem jön a kórházból!
Ráadásul történt még egy jó dolog a mai nap folyamán!! Anyukám végre kiülhetett az ágy szélére!!!! :))) Igaz, először még csak segítséggel és felügyelettel, DE hat hét után végre megtehette, hogy ülve fogyassza el az ebédjét! :) Nagyon nagyon örülök!! :)
Ráadásul állítólag a dokik azt mondták neki, hogy akár még ma, vagy legkésőbb holnap lábra állhat próba kedvéért! Hihetetlen, azt hittem el sem jön ez az időszak! Persze azt nem mondom, hogy már járni is fog, de ráállhat a lábára, és ez már egy újabb lépés a felépülés felé!
Tehát az autómat már el is kezdtem hirdetni. Sajnos nem szívesen válok meg tőle, de el jön még az ideje, hogy megint legyen ilyen, vagy hasonló autóm. Különben is, egy autó csak egy autó, egy eszköz ami elvisz A-ból B-be. Persze sok ember olyan (köztük én is), akiknek sokat jelent egy autó, és még ha csak rövid ideig van a birtokukban akkor is elkezdenek kötődni hozzá. Én eddig mindegyik autómat szerettem, viszont ez az első amire azt mondhattam, hogy tökéletes, és minden igényemet kielégíti! Persze nem szabad leragadni a jelenben. Távlatokban kell gondolkodni, és akkor sok minden elérhetővé válik. Ez persze nem azt jelenti számomra, hogy azért megyek Ausztráliába, hogy egy jó autót vegyek magamnak! :D

2009. május 5., kedd

Visszaszámlálás

Mindenek előtt szeretnék minden anyának nagyon boldog Anyák Napját kívánni!

Úgy érzem az lesz a legjobb, ha belevágok a közepébe, aztán majd csak kisül belőle valami...:) Tulajdonképpen egy hét múlva kezdődik számomra minden. Legalábbis ezt tartom egy elég lényeges dátumnak. Hogy miért is? Nos, jövő héten kedden fogom bejelenteni a főnökömnek, hogy el szeretnék menni Ausztráliába. A közvetlen környezetemben persze már néhányan tudnak a tervekről ugyan, de egyenlőre titokban tartották, amiért hálával tartozom nekik. :) Nagyon fontos, hogy akik még nem tudják, azok tőlem és ne pedig mástól halljanak erről.
Talán nem teljesen fair, és nem is ért velem mindenki egyet ha kijelentem, hogy a főnökömnek nem a teljes igazságot fogom elmondani (talán erről már írtam, de még nem fejtettem ki részleteiben). Sajnos annyira függök tőle, hogy az már sok. Feltehetőleg nem találnék még egy olyan állást ahol ennyire megbecsülnek és ami még fontos megfizetnek Magyarországon. DE! ettől függetlenül még mindig úgy érzem el akarok menni, és el is fogok menni innen. Lehet, hogy nem végleg. Egyenlőre letelepedni szeretnék, ez a cél, ez a terv. De mint ahogy a mondás is szól Ember tervez Isten végez! ...és ez nagy igazság! Remélem jól fogja végezni a dolgát, és minden úgy lesz ahogy szeretném. Örülök annak is, hogy drága barátnőm (akarom mondani most már Menyasszonyom!!!) is hasonlóan vélekedik. Egy ilyen nagy és nehéz döntésnél fontos, hogy sziklaszilárd egyetértés legyen!
Természetesen nem akarok megvezetni senkit, és ebben a blogban nem is fogom tudni elmagyarázni hogy miért úgy teszem amit teszek. Aki ismer az tudja és elfogadja. Nem túl szép dolog az, ha nem a teljes igazságot közlöm a főnökömmel, de úgy érzem NAGYON nem tetszene neki, ha bejelenteném végleges távozásom. Nagy kő fog leesni a szívemről egy hét múlva mikor túl leszek azon a beszélgetésen. Addig is sokat töprengek, agyalok azon, hogy mit és hogyan fogok neki mondani. Persze biztos megfordul néhány embernek a fejében: Miért érdekel engem, ha már úgy sem fogok itt dolgozni?! Jó kérdés...talán szeretnék még nyáron itt dolgozni, hiszen csak ősszel megyek. Akkor miért közlöm a munkahelyemen már most? Sajnos feltűnne ha eladnék egy fél éves autót főleg úgy, hogy meg sem tudnám magyarázni miért?!
A "vicces" az (természetesen nem az), hogy amikor az egyik testvéremnek bejelentettem az eljegyzést először nem akarta elhinni, majd folyamatosan arról faggatózott, hogy miért? Miért ilyen hirtelen? Mi az oka? Pedig az "csak" egy eljegyzés, ráadásul az esküvőt még nem is említettem neki! :D Le kellett volna fényképeznem az arcát. Nem mintha bánná, csak nem érti az okát. Persze értető is, hiszen ha most nem lenne ez az Ausztráliás dolog még nem most lenne eljegyzés és esküvő. Egyikünk se tervezte mostanra...majd Gabi diplomája után, gondoltuk, ha már megvan, és sikerült elhelyezkednie 1-2 év múlva. Természetesen akkor nem is ilyen gyors és költséghatékony megoldást választottunk volna. De ami késik nem múlik! :)
Visszatérve az eredeti témához, valószínűleg ugyanez lenne a probléma az autóval is, és igazából nem tudnék Ausztrálián kívül ésszerű magyarázatot adni. Egyébként pedig egy használt autót manapság nem könnyű eladni, remélem túl sokat nem fogok bukni a dolgon?! Mindenesetre az idő ellenem dolgozik. Miután megvagyok az autó eladásával jöhet a következő lépés, a végleges iskola kiválasztása (bár ezt már egyébként is tudom) és a jelentkezés és tandíj befizetése. Közben (vagy harmadik lépésként) be kell szereznem egy esetleg le kell fordíttatnom egy csomó papírt, valamint jelentkeznem kell IELTS nyelvvizsgára. Miután ezekkel megvagyok jöhetnek az orvosi vizsgálatok majd végül a vízum kérelem beadása! :) Persze lehet, hogy most kihagytam valamit, de amikor már a pénz a kezemben lesz és ott ülök egy iskolaügynökség irodájában (még nem tudom melyik, de 99%, hogy a StudyGo) akkor tudni fogom, hogy pontosan milyen lépéseket kell tennem, és azt is, hogy milyen sorrendben. Bár szerintem nem hagytam ki túl sok mindent, max. az itthoni dolgok elrendezését nem tettem bele részletesen. Ehhez az is hozzájárul, hogy rövid időn belül keresnem kell majd egy bérlőt a lakásomhoz. Muszáj leszek kiadni sajnos, mert nem tudnám fizetni a hitelt egy darabig, és egyenlőre eladni sem szeretném, mondjuk persze "B" tervnek az is megteszi, de eredetileg nem most szándékozom.
Szóval úgy néz ki mozgalmas nyaram lesz. Gabinak is még munkát kell majd találnunk a nyárra, közben pedig szervezzük az eljegyzési vacsoránkat, ami június 20-án lesz! :) Egy csodálatos étteremben a Duna parton naplementével a budai hegyek fölött.
Anyukám állapota javulgat, aminek nagyon örülök! :) Ez már csak az időn múlik. Az orvosok azt mondják, hogy ha a csontjai úgy forrnak össze ahogy kell, akkor két hét múlva elkezdik a rehabilitációt. Előreláthatóan fél vagy egy év lesz a teljes felépülés, de legalább már mozoghat. Nagyon nehezen bírja a tétlenséget, és az egész napos fekvést. A körülményekről nem is beszélve, de erre nem szeretnék ismét kitérni, pedig tudnék újat mesélni! :(
Elmesélek egy példát ami a közvetlen környezetemben történt a közelmúltban.
Gabi vett egy cipőt a WestEnd-ben. Kétszer volt rajta, egy héten belül, majd az oldalán megjelent egy négy centi hosszú kopás. Természetesen visszavittük a boltba, ahol közölték velünk, hogy hm igen, ezt be kell vizsgálni. Egy eladó lány elkérte a blokkot, kitöltött egy papírt majd mondta, hogy két héten belül jelentkeznek telefonon az eredménnyel. 3 hét múlva Gabi hívta őket, mire másnap visszahívták, és közölték, hogy jogos! a reklamáció, és kicserélik, vagy levásárolhatjuk. Nagy örömmel ment be Gabi a boltba, de persze közölték vele, hogy nincs a méretében. Kissé idegesen megjegyezte, hogy 3 hét alatt (lassan már a negyedikben jártunk) nem nőtt a lába, és még mindig ugyanakkora méretű kéne (persze ezt nem így mondta, de én tuti ezt mondtam volna). Mivel akciós volt (egy bizonyos héten a Westendben szinte minden üzletben volt akció egy női magazin által, és akkor vette. Ami azt jelenti, hogy ha már csak másik színben szeretné azt a cipőt már rá kell fizetnie, pedig Ő akkor otthagyta a pénz és azóta is használják, Ő pedig még mindig nem kapott érte semmit. Mondták neki, hogy megnézik van-e másik boltjukban ez a cipő ebben a méretben, és akkor visszahívják másnap. Eltelt 4 nap és csak utána hívták, hogy mehet a cipőért. Bementünk érte, 10 percig keresték...majd előhoztak egyet (elvileg az utolsót)...azon már akkor volt kopás, csak máshol. De mivel nem akart várni még egy hónapot egy másik cipőre ezért inkább elfogadta azt. Ha így folytattuk volna akkor nyár vége lett volna mire megkapta volna azt a nyári cipőt amit áprilisban fizetett ki! Pénzt természetesen nem kapsz vissza még 3 napon belül sem. Csak levásárolni lehet, és azt is már csak az eredeti áron, persze akkor bármit vehetett volna akciósan, nem ez az egy cipő volt akciós. Nos, ez történt Magyarországon, és még évtizedekig ez lesz! Erről ennyit. A történet hosszabb és bonyolultabb része ez volt. A történet másik része, vagy mondhatnám úgy egy másik hasonló történet a nővéremmel történt Londonban. A cipőt nem a tesóm vette, hanem akinek dolgozik. A kislányé, akire vigyáz, ám a cipő elszakadt. Természetesen nem 1 hete vették hanem 1-2 hónapja. A tesóm akkor még nem is dolgozott ott, nemrég kezdett dolgozni ennél az új családnál. Szóval, fogta a cipőt, és visszavitte a boltba (blokk nélkül!!!). Megnézték, nem kértek blokkot, nem kérdezték, hogy mi történt és mi a baj vele. Csak annyit mondott az eladó: Nincs már belőle, sajnos nem tudjuk kicserélni. Viszont le lehet vásárolni, vagy vissza adják a pénzt (még kártyára is). A tesóm a pénzvisszafizetés mellett döntött, mert nem volt megfelelő cipő a boltban, és ezért néhány percet kellett várnia mire a kártyára vissza küldték a pénzt (nem tudom mikorra íródik jóvá, de ez már nem rajtuk múlik, ők megtettek mindent azonnal). Nem utolsó sorban azt hozzá tenném, hogy az esetről az eladó tehet a legkevésbé, mégis Ő képviseli az üzletet, ezért KÖTELESSÉGE bocsánatot kérni...legalábbis kint! És meg is teszik! Itthon pedig örülj, ha 1 hónap múlva kicserélik a cipőd, vagy levásárolhatod valami másra amit meg sem akarsz venni!
Az itthoni esettel biztos más is találkozott már nem egyszer. Persze vannak kivételek, de most nem a luxuscikkekről beszélek, hanem az átlag dolgokról!